Jeju természeti látványosságainak egyik általam igen kedvelt típusa abból adódik, hogy a nagy szigetet sok-sok apróbb szigetecske övezi, melyek távolról szemlélve is nagyon mutatósak, de van amelyikre gyalogszerrel (gyaloghídon), van amire pedig komppal-sétahajóval át is lehet kelni. Az egyik ilyen mutatós, 15-20 perc alatt körbesétálható szigetecske a Jeju déli partvidékénél fekvő Saeseom.
Ide egy gyaloghídon lehet átkelni:
A sziget körül egy nagyon kellemes, 1 km hosszúságú sétautat építettek ki, melyről megcsodálhatjuk a környékbeli további szigetecskéket is:
Jeju leghíresebb természeti csodája azonban valószínűleg a sziget jelképe, a világörökség részét képező Seongsan Ilchulbong. Mivel sajnos légi felvétel készítésére nem volt alkalmam, ezért a bejáratnál található plakátot teszem ide, ami átfogó képet ad arról, hogy néz ki a dolog felülnézetből:
Ez a hatalmas, 182 m magas vulkanikus salátástál a turista mászás előtti szemszögéből nézve így fest:
Az ilyen amatőr fényképeken persze éppen a gigantikus távlatok vesznek el, úgyhogy kevésbé érezhető át, milyen mértékben voltam elbizonytalanodva itt állván, hogy akarok-e ide felmászni. Persze kiderült, hogy egy ilyen híres természeti látványosság olyan mértékig ki van építve a turisták számára, hogy hegymászásról szó sincsen: kényelmes lépcsők vezetnek fel egészen a peremig, majd onnan lefelé:
A peremről lenézve a kráter belsejébe pedig megtekinthetjük a nagy homorú mezőt, ami a fenti plakáton jobban mutat, mint a saját fotókon:
Egyébként az igazán elszántak ezt a helyet napkeltekor látogatják (ennek érdekében a kráter lábánál lévő falucskában szinte bármelyik háznál lehet alvóhelyet bérelni), amikor a peremnél felbukkanó nap csodás látványt nyújt – én ennyire nem voltam elszánt.
A hegymászás után a megfáradtakat a tengerparton kis étterem várja:
Az étterem előtti partszakaszon a tengeri herkentyűre éhes vendégek naponta több alkalommal megtekinthetik, ahogyan a híres Jeju-szigeti női búvárok (hanyeo) kifogják a harapnivalót:
Ránézésre is nyilvánvaló, hogy ez egy embertelen meló, a merülés mindenféle extra felszerelés nélkül megy, ezt a gumiruhát is csak az utóbbi időben, a modern kor egyetlen vívmányaként viselik. Nem csoda hát, ha ezek a 60-as éveikben járó nők képviselik valószínűleg a hanyeo utolsó generációját – nincs, aki folytassa a hagyományt. (Minden esetre, aki látta Kim Ki-duk A sziget című filmjét, annak számára érdekes adalék lehet a film női főszereplőjének szimbolikájához e koreai női tradíció ismerete.)
Miután pedig a nénik kifogták a tengeri finomságokat, a vendéglő teraszán azonnal ki is lehet választani a legízletesebbet és nyomban lehet is fogyasztani:
Egyébként az összes meglátogatott hely közül itt volt a legnyilvánvalóbb (mivel itt volt a legnagyobb tömeg turistákból), hogy Koreában mi a külföldi turisták összetétele: 95% kínai, 5% orosz. Az oroszokat leszámítva egyébként a nem-ázsiai turisták egyáltalán nem szaporodtak meg Szöulban sem, pedig elképesztően jó ez a hely, mindenkinek a legmelegebben ajánlom, aki Ázsiába tervez utazást/nyaralást!
Az Ilchulbong keleten, a másik, szintén vulkanikus látványosság, amit meglátogattam, a Sanbangsan pedig nyugaton:
A hegy lábánál található a sziget legrégebbi sziklája, vagyis az a képződmény, mely a tengeralatti vulkáni működés következtében elsőként jött létre a szigetből:
A sziklapart körüljárásakor találkozhatunk a koreai étkezés- és partizás-mánia legszebb lenyomatainak egyikével is: tényleg bárhol piknikeznek az ikonikus műanyagszékeken ücsörögve...
Ezeknek a műanyag székeknek egyébként a nemzet címerében és zászlaján lenne a helyük. Nem véletlen, hogy legutóbb, a koreai ÉLET tömör összefoglalását nyújtó új Psy sláger videoklipjének kulminációs pontján is fontos szerephez jutnak ezen ülőalkalmatosságok, melyek az ország és Szöul minden pontján, minden járdáján jelen vannak, s utcai kaját tunkoló vagy szodzsut szürcsölő koreaiak ücsörögnek rajtuk MINDENFELÉ.
A tengerparti sziklákon piknikező "ajummá"-k és "ahjussi"-k (idősebb nők és férfiak) látványához viszonyítva kevésbé érdekes momentum még a 17. században itt elsüllyedt holland kereskedőhajó replikája, mely mellé a különös humorú koreaiak egy hamburgerezőt építettek (balra a sárga épület):
A hamburgerező kapujában meg ki is várhatná egy holland hajó replikája mellett méltóbban a vendégeket, mint Guus Hiddink holland edző, akinek vezényletével a 2002-es labdarúgó világbajnokságon Dél-Korea csapata az elődöntőig menetelt:
A hamburger elfogyasztása után azért megmásztam a hegyet is és megtekintettem az ott található buddhista templomot:
... valamint a különböző méretű Buddha-szobrokat az egészen nagyoktól:
... a kisebbekig:
Mindazonáltal a leghíresebb Buddha a hegy tetején egy barlangban ül, melynek mennyezetéből olyan víz folyik, mely mindent meggyógyít:
Sajnos a mindent gyógyító vizet elmulasztottam megkóstolni, pedig kiderülhetett volna, hogy a hegymászástól a talpon kialakult vízhólyagokat gyógyítja-e...
(folyt. köv.)