Az elmúlt hétvégéket park- és múzeumjárással töltöttem, úgyhogy következzen most először egy kis beszámoló a környékbeli parkokról. Mindenek előtt meg kell követnem Szöult, amiért a korai posztok egyikében arról értekeztem, hogy milyen csúnya egy város ez, merthogy híján van a várostervezésnek. Az átgondolt várostervezés hiányának tényleg vannak utcaszintről nézve előnytelen esztétikai következményei, de ha egy kicsit magasabbra megyünk és az évszak sem a szmötyis későtél, hanem mondjuk tavasz vége, akkor mindjárt más benyomásokat szerezhetünk.
Egyszer csak észrevettem például, hogy az utcánk felső végén a házak mögött egy domb rejtőzik - 5 perc sétára a lakástól, a város közepén egy vadregényes sétáló-kiránduló hely van, csodás kilátással a város egy szeletére. Ez itt a kis hegy/domb, mely a házak mögött rejtőzött:
Kanyargós, kitaposott ösvények és kiépített részek hálózzák be:
Egy további felfedezést is eredményezett a túra, hazatérve ugyanis ezen a fotón észrevettem, hogy a középen látható világos narancssárgás tető ahhoz a házhoz tartozik, amiben lakom, és a képen látszik, hogy van fenn egy tetőterasz. Megnéztem, és tényleg van - nyitva az ajtó, úgyhogy ki is lehet menni bármikor:
A domb mögött pedig rejtőzött egy igazán nagy hegy is, mondjuk ilyenek itt állandóan, mindenhol váratlanul előbukkannak a házak takarásából:
A szomszédos domb felfedezésén fellelkesülve további környékbeli kilátópontok felkeresésébe kezdtem. Itt van például nem messze a 2002-es labdarúgó világbajnokságra épített stadion. Eme kis patakocska mentén sétálva-kerékpározva juthatunk el a stadionhoz, felettünk az egyik highway forgalma suhan:
A Word Cup Stadium (67 000 férőhely) Szöul második legnagyobb stadionja - csak tizenhétszer nagyobb, mint a világ nyolcadik csodája, a Felcsút Stadion!
A stadion környékén csodás parkok vannak és nagyszerű parkélet zajlik.
Ezen a lépcsősoron például felballaghatunk egy valaha volt hatalmas hulladéklerakó tetejére, melyet csodálatos parkká (Haneul park - jelentése: égbolt park) alakítottak át.
Útközben megfigyelhetjük a hulladéklerakó-gázokat elvezető rendszer nyílásit (az egész komplexum egyébként egy nagy ökobarát projekt, a hulladékból származó gázokat például a stadion és a környező lakótelep energiaellátására használják). A hulladék tehát odalent tovább dolgozik, miközben a szemétdomb tetejéről valóban csodás a látvány. Egyik oldalon a megdöbbentő hegycsúcsok, melyek mögött már Észak-Korea kezdődik:
A másik oldalon pedig a Han folyó, a folyó túlpartján a Parlamenttel:
A domb tetején is kellemes park van:
A rekultivált hulladéklerakó tetejét nagy kiterjedésben alangfű (Imperata cylindrica) fedi, melynek az újonnan telepített talaj stabilizálásában is fontos szerepe volt, és az installáció is jól néz ki benne:
Hazafelé még betértem a stadion aljában található három szintnyi bevásárló központba és hipermarketbe. Mondjuk ilyet sem láttam még, hogy egy stadion alja gigantikus kör alakú áruház legyen - de hát itt minden talpalatnyi helyet gazdaságosan ki kell használni. Elvégre 48 millióan laknak egy Magyarországnyi területen, plusz a hegyek is sok helyet foglalnak!
A hipermarket és környéke is tartogatott tanulságokat:
1. a Tokaji nem olcsó (58 800 won = kb. 12 000 Ft),
2. a nőbarát Szöul szlogen jegyében ennek a hipermarketnek a parkolójában is megkapták az extra széles (gyerekek és csomagok ki-bepakolását segítő) parkolóhelyeket a háziasszonyok.
Hurrá!
