terez 2014.05.20. 17:23

Somlói galuska extra töpörtyűvel

Itt az ideje, hogy írjak végre valamit a koreai étkezési szokásokról és ételekről is. Az, hogy magam nem vagyok egy nagy gourmand, már abból is világos lehet, hogy ezt a témát nem siettem el. Azok közé tartozom, akiknek a kajálás lényege kimerül abban, hogy életben maradjanak, és ha ezt meg lehet oldani különösebb kellemetlenségek nélkül, akkor én már elégedett vagyok. Kulináris szofisztikáltságomat tökéletesen tükrözi, hogy kedvenc ételem a sült krumpli, emellett ízlésbelileg (nem ideológiai alapon) amolyan vegetáriánusféle vagyok - ha lehet választani, nem eszem húst, mert nem szeretem, de egy vájling töpörtyű mellett sem halnék éhen (ha jó ropogósra sült :), bár nagyon sok, viszonylag hétköznapi húsétel mellett is hosszan hajlandó lennék éhezni... 

A koreai kajálásról, minthogy erről is leginkább a filmek alapján volt elképzelésem, kábé annyi fogalmam volt, hogy trükkös állat a polip és macerás dolog lehet élő polipot enni (á la Park Chan-wook: Oldboy), úgyhogy azt biztos nem fogom kipróbálni. Ezen kívül csak amiatt aggódtam, hogy itt a kenyér és a (sós) péksütemények nem képezik a mindennapi étrend részét, pedig azoknak nagy rajongója vagyok. A kenyérügyi aggodalmak tulajdonképpen beigazolódtak, a szupermarketben főleg édeskés ízű, kalács szerű szeletelt kenyeret lehet kapni (10 szelet 450 Ft!). A ropogós héjú, kenyérszerű kenyeret a különleges péksütemények között mint valami különlegességet inszcenírozzák és embertelenül drága (egy normál baguette 600 Ft, egy 70 dkg körüli kenyér 1000 Ft). Ezen kívül a legtöbb helyen kapható péksütemények mind édes tésztából készülnek, és furábbnál furább édes töltelékekkel vannak megtömve gyárilag: mogyorókrém, édesborsókrém, eperhabkrém, édesburgonyakrém - agy(k)rém!

Az elképesztően drága dolgok között talán a gyümölcsök ára a legmegdöbbentőbb. Néhány szem alma (szerintem még egy kiló sem volt) 1000 Ft, egy fél kiló eper 2000 Ft - a gyümölcsök nézegetéséről hamar le is szoktam, úgyhogy a többi árát már meg sem néztem. Egy személyre egyébként nem nagyon éri meg a főzőcskézés, mert az alapanyagok elég sokba kerülnek és valójában félkész ételekkel, vagy akár még egy koreai étteremben (egy étel ára 5000-6000 won = 1000-1200 Ft) is olcsóbban meg lehet úszni. Vagy például el lehet menni a Hyundai nagyáruház önkiszolgáló éttermébe egy menzamenüre (nem olcsóbb mint egy normál koreai étterem). Ez itt alább a tradicionális Jeonju bibimbap (rizs zöldségekkel és tojással) a Sinchon metrómegállónál található Hyundai önkiszolgáló étterem tálalásában:

2014-02-26 15.31.11.jpg

A kis kísérőételek nagyon fontosak, ez a koreai étkezés epitheton ornans-a, mindenhol és mindenhez adják, tehát ha pl. nem valamilyen franchise pizzázóban vagyunk (Pizza Hut vagy ilyesmi), akkor a pizzához és a spagettihez is kapunk ilyeneket. Ezzel az is meg van oldva, hogy tényleg minden kajában legyen kimcsi, ugyanis a kimcsi szinte kötelező kísérő (fenti képen balról a második). Egyébként kimcsinek neveznek mindenféle, erjesztéssel tartósított-készített zöldségfélét, de a leggyakrabban tálalt változat ez a káposztaszerűségből készült fajta, ami a fenti képen is látszik (bár nem nagyon). A levesszerű híg lötty is amolyan kötelező tartozék, azt is bármihez kihozzák. Ezen kívül az a nagyszerű szokás, hogy legelőször is mindenki kap egy kancsó csapvizet az asztalra és annyit iszik, ami belefér - ez a sok csípős kaja mellett nem is haszontalan.

A koreai étkezés további meglepő jellegzetessége, hogy étkezéskor lényegében nem létezik a kés. A tipikus koreai evőeszközkészlet így fest:

P1030826.JPG

Az ételeket elfogyasztani pálcikával és kanállal kéretik, a húsokat – amennyiben nincsenek már eleve felvagdosva, akkor – a szakács/felszolgáló az asztalnál ollóval vágja fel. Az étkezésnek ugyanis nagyon sokszor része az ételnek a vendég orra előtt való elkészítése - ezért itt tulajdonképpen nem is annyira pincérek vannak (mely intézmény engem általában nagyon irritál), hanem tulajdonképpen személyre szabott szakácsok, akik kisebb-nagyobb mértékben mindig részt vesznek a felszolgált étel elkészítésében (talán ezért is sokkal kevésbé irritál, mint a pincéresdi).

Például van egy koreai étteremlánc, ahol ez a típusú ételkészítés/felszolgálás működik, és igen kedvelem az eredményt, amit előállítanak, ezért készítettem is egy fényképes összefoglalót a történésekről, amint egy főszeres csirkerizottószerűség készül ezen a helyen. Először is így néz ki az asztal, aminek a közepébe egy gázcső vezet:

2014-03-12 18.08.34.jpg

Erre a tűzhelyre a láng begyújtása után egy nagy tepsit helyeznek, amibe elkezdik belehordani a hozzávalókat. Jelen esetben az előkészített, apróra vágott és marinált csirkehúst, zöldségeket:

2014-03-12 18.09.41.jpg

A szakács/felszolgáló időnként jön és megkeveri a hozzávalókat, majd a végén hozzáadja a rizst és jól ellapogatja, hogy a végén az egész egy kicsit ropogósra süljön:

2014-03-12 18.16.51.jpg

Ezután mindenki szedhet magának a kis tálkájába, és természetesen az elmaradhatatlan kísérőételeket se feledjük:

2014-03-12 18.29.04.jpg

A koreai étkezés fontos összetevője, hogy mindig társaságban járnak enni, tehát egy kicsit fura egyedül menni étterembe (de a külföldiek amúgy is furcsák, szóval nekünk lehet) - és sok olyan étel van, ami eleve csak többszemélyes változatban létezik. A közösségi összetartozás, a közösség fontossága (konfuciánus jellemző) a koreai étkezés azon vonásában is kifejeződik, hogy az asztal körül ülők egy közös tálból vesznek/esznek, a tálba mindenki a saját evőeszközével/kanalával is belenyúlhat. Ez legalább annyira meglepő dolog nekem, minthogy itt orrot fújni nyilvánosan gáz, viszont hatalmasakat köpni az utcán nem gáz. Ezekben az az érdekes, hogy látszólag kis dolgok, de mégis nagyon mély, zsigeri kódolásuk van, amitől a méretüket megcáfoló erővel vágják mellbe az idegent.

A vidám falatozás kisérője pedig mi is lehetne más, mint Korea nemzeti itala a szodzsu, ami valami rizspálinka szerűség, ízre olyan, mint a vizezett vodka és különféle alkoholfokú változatokban létezik. Előszeretettel öntik sörbe (a koreai sörnek is vizezett íze van önmagában), és irdatlan mennyiségben fogyasztják. Az alapváltozat (kb. 12 fokos erősségű) annyira olcsó a szupermarketban, hogy először azt hittem rá, hogy ásványvíz, mert ugyanannyiba került (2 dl = 250 Ft)!

Alkoholfogyasztásban egyébként szintén rokon lelkek vagyunk, ők is komoly nagyfogyasztók. Bár azt olvastam egy könyvben, hogy többet isznak, mint a britek vagy az írek, ennek az interneten fellelhető statisztikák ellentmondanak - de lehet, hogy a számításmód különböző. Minden esetre az alkoholfogyasztással kapcsolatos halálozási statisztikák elég komolyak itt - mivel az üzleti kultúrának szériatartozéka a rendszeres, hajnalokba nyúló ivászat. 

Még egy látványos jellemzője van a koreai étkezésnek, ez pedig az utcán sorakozó sátrakban felszolgált utcai kaja. Bámulatos, hogy mennyi csodálatos kinézetű, formájú és változatosságú mindenfélét árusítanak az utcaszéli kisebb-nagyobb sátrakban, melyek bármelyik városrészben (még az elegánsabbakban is) megtalálhatóak. Egy sült krumpliba panírozott hotdog például bármikor jól jöhet városnézés közben (kedvenc ételem egy eddig sosem látott felfogásban :)

korean-street-food-seoul-guide.jpeg 

Ezekkel az utcai árusokkal azért óvatos vagyok, mivel itt tuti nincs angol nyelvű menü, úgyhogy a legtöbbször zsákbamacska, hogy mi is rejtőzik a szószban vagy a panír alatt. Bár nem olyan régen az is bebizonyosodott, hogy az angol nyelvű menüvel se megyünk sokra, ha a tradicionális ételek koreai neve van romanizált átírásban feltüntetve. Mivel két hónappal érkezésem után már nagy spílernek éreztem magam, az egyik étteremben gondoltam, hogy bátran rendelek valamit ránézésre az idegen nevű dolgok közül. Választásom a Matang-ra esett, és mivel már nem először voltam az adott étteremben, gondoltam, itt az ideje szofisztikáltabb rendeléssel próbálkozni, úgyhogy az étlap által felkínált extrákból is rendelek az étel mellé. A rendelést követően arra lettem figyelmes, hogy a felszolgálólány telefonos segítséget kér valakitől: kiderült, egy angolul jól beszélő kolléganőjét hívta fel telefonon és kérte, magyarázza el nekem, hogy a rendelésem kb. úgy néz ki, mintha extra töpörtyűt kértem volna a somlói galuskához - kiderült ugyanis, hogy a Matang egy nagyon édes desszert (a fényképről ez nem volt teljesen világos), amihez extra levestésztát rendeltem :) Hát így megy a kalandozás a koreai ételek csodálatos világában - de szerencsére pillanatok alatt érkezik 4G-vel a telefonos segítség!

És végül következzen egy ajándék találós kérdés azoknak, akik végigolvasták ezt a hosszúra sikeredett posztot: mit jelent vajon az alábbi felirat? (Válasz a "tovább »"-ra kattintás és/vagy némi lefelé görgetés után.)

P1030186.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KOKA KOLLA :))

Colas uveg.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://terezainseoul.blog.hu/api/trackback/id/tr896180207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása