Miközben én ifjú és mindenre elszánt koreai rendezők filmjeit figyeltem Jeonjuban, fontos ünnepségek zajlottak országszerte. Koreában a negyedik holdhónap nyolcadik napján (ami idén május 6-ára esett) ünneplik Buddha születésnapját. Szerencsére azonban ez több hetes ünnep, úgyhogy nem maradtam le semmiről, mivel a fejleményeket már április végétől figyelemmel kísérhettem Szöulban.
Spirituális és filozófiai értelemben Koreában négy meghatározó tényező van: a sámánizmus, a buddhizmus, a konfucianizmus és a kereszténység. Mindegyikből a koreai társadalmat és az egyének viselkedését máig erősen meghatározó jellegzetességek származnak. A sámánizmus például egy nagyon flexibilis, pragmatikus rendszer, mely a problémák, nehézségek előtt álló ember számára kínál instant segítséget, útmutatást. Ezt a funkcióját mindmáig megtartotta - különféle krízishelyzetekben ma is fordulnak sámánhoz tanácsért, vagy például nem ritka, hogy a szülők sámán véleményét kérik ki, hogy milyen nevet adjanak a születendő gyermeknek, hogy az az általuk remélt tulajdonságokkal rendelkezzen majd későbbi életében.
A koreai sámánok (nevük: muszok-in) nők, akik képesek kapcsolatba lépni a szellemekkel és közvetíteni a szellemvilág és az élők között. A kiválasztottságot különös betegség jelzi a leendő sámánnak, aki ezt követően egy idősebb, gyakorlott mester tanítványaként műveli ki képességeit. Éppen mostanában mutatták be itt a mozikban azt a Park Chan-wook testvére (Park Chan-kyong) által rendezett filmet (címe: Manshin), mely Korea leghíresebb sámánjának (Kim Keum-hwa) életéből dolgoz fel epizódokat. A film utáni beszélgetésen a rendező mellett részt vett a Kim Keum-hwa első és egyetlen európai tanítványa is, aki elmesélte, hogyan talált rá és sámáni képességeire a koreai mester (a fotón középen Park Chan-kyong és mellette jobbra Andrea Kalff, a német származású "koreai" sámán):
Egy New York Times cikk adatai szerint még mostanában is kb. 300 000 sámán praktizál Dél-Koreában!
A buddhizmus a 4. században érkezett meg a koreai félszigetre és mivel igen toleráns vallás, remekül megfért a sámánizmussal - ezért is van, hogy sok buddhista ma is fordul sámánhoz tanácsért. Bár a keresztények nem ilyen megengedőek a sámánizmussal kapcsolatban, a koreai kereszténységnek mégis vannak olyan vonásai - praktikusság és materializmus -, melyek a sámánizmus hatását mutatják.
Lévén totál tudatlan a témában, számomra először nagyon meglepő volt, hogy Koreában a kereszténység a domináns vallás, azt gondoltam, hogy a buddhizmus itt a legerősebb. A statisztikák szerint a koreaiak 46%-a nem tekinti magát vallásosnak, 22%-a buddhistának, 28%-a kereszténynek (18% protestáns, 10% katolikus) vallja magát. A buddhizmus gyengülése egyébként már a 14. században megkezdődött, amikor konfliktusba került a hivatalos állami ideológiaként bevezetett neo-konfucianizmussal - a buddhista szerzetesek ekkortól lényegében a kitaszított társadalmi osztályok közé sorolódtak.
Minden esetre turisztikai értelemben a buddhizmus abszolút lenyomta a kereszténységet: Buddha születésnapja elképesztő látványorgiává változtatta a várost, a húsvétnak meg mondhatni nyomát sem lehetett látni. Buddha születésnapjának közeledtével már április második felében megkezdődött a város feldíszítése mindennemű és -formájú lampionok és fényszobrok segítségével. Következzen ezért néhány változat lampionokra.
Bárhol a városban, véletlenszerűen:
A születésnapi ünnepségek epicentruma Szöulban a legnagyobb buddhista templom, a Jogyesa temple. Már a bejáratnál világos, hogy nagyon komolyan veszik ezt a lampionozást:
Belül sem kevésbé meggyőző a látvány:
A templomban három hatalmas Buddha szobor előtt imádkozhatnak a hívek:
Ottjártamkor a templom udvarán egy szerzetes éppen a zsák bolha módra ficánkoló szerzetespalántákat próbálta rávenni a tiszteletteljes viselkedésre:
Mivel a lampionok végül is a fényről szólnak, így igencsak látványos éjszakai kivilágítás kísérte az ünnepségeket. Például az egy korábbi posztban már emlegetett Cheonggyecheon patakocska környéke igazán pompás vízi lampionszobor-kiállítássá változott. Voltak normál lampionok a patak felett:
Voltak óriási, kivilágított papírszobr-lampionok a patak vizébe helyezett állványokon:
És volt még ennél is hatalmasabb papírpagoda is a szöuli "felvonulási téren"...
ami tulajdonképpen egy gigantikus méretű papírlampion volt belülről megvilágítva:
Habár a húsvét nem volt látványos, azért egyszer egy posztot majd szentelek a koreai keresztényeknek is, mert még van, amiben Guinness Rekordot is tartanak!
