Mivel a hétvégén végre viszonylag jó idő volt, lakókörnyékem gyalogos felfedezésébe kezdtem. A szomszédság tele van egyetemekkel, úgyhogy elindultam megnézni néhány kampuszt a környéken. Először az Ewha Női Egyetem felé vettem az irányt, amitől három buszmegállónyira lakom, és már olvastam róla, hogy itt egy nagyon izgalmas építészeti csemege is rejtőzik, amire már rég kíváncsi voltam. Hétvége lévén nem gondoltam, hogy túl nagy lesz a pezsgés, de persze tudhattam volna, hogy ez nincs így, mert itt mindig nagy a pezsgés.
Az egyetemhez érkezve távoli dobolás hangját hallottam, úgyhogy először is kiderítettem, hogy mi az. A diákszövetség épülete előtt ezt találtam:
Bár a dobosok között voltak fiúk, az egyetemre tényleg csak lányok nyerhetnek felvételt. Nagyjából 20 000 hallgatója van ennek az 1886-ban, keresztény misszionáriusok által alapított intézménynek. Mivel a nők tudományos képzésében nagyon fontos szerepet játszott és az egyik legtekintélyesebb ilyen intézmény (van egyébként más női egyetem is Szöulban) az Ewha alumnái sok mindenben elsők voltak Koreában: az első női ügyvéd, az első női PhD-fokozat, és az első dél-koreai női miniszterelnök (Han Myeong-sook) is innen került ki. (Egyébként megjegyzem, hogy jelenleg Dél-Koreának ha a miniszterelnöke épp nem is, de az államfője (president) most is nő!). További érdekes adat, hogy 2008-ban végzett itt az első férjezett nő, mivel férjezettek 2003-ig nem járhattak, nem nyerhettek felvételt az egyetemre.
A kampuszt építészetileg a tradicionális és a modern kontrasztja jellemzi. A tradicionális (a misszionáriusok tradícióját képviselő) épületek az egyetem arculatának méltóságteljes, meghatározó elemei:
Ezeket az épületeket és a kampusz parkját érdemes lesz majd újra megnéznem, amikor minden kizöldült, mert biztos, hogy akkor még a mostaninál is lenyűgözőbb látványt nyújtanak.
Ha azonban hátat fordítunk a régi épületeknek, akkor feltárul előttünk a tipikus szöuli panoráma a modern magasházakkal:
Az egyik oldalon pedig kifejezetten szabályos lakótelepi sorminta szegélyezi a kampuszt:
És mindennek a közepén (a fenti kép bal alsó sarkában egy kicsit már be is lóg) ott van az építészeti csemege, Dominique Perrault munkája, melyet magam "grand Ewha kanyonnak" neveztem el:
A földbe vájt épület két szárnyában, lényegében a föld alatt, a kanyonból nézve az emeleteken vannak a tantermek, irodák, és az alsó szinteken boltok és éttermek. Az egész igazán monumentális és lenyűgöző látvány minden irányból:
A hatalmas lépcsősor tavasszal-nyáron kiváló hely lehet találkozóhelynek, üldögélésre - a Nemzeti Múzeum lépcsőjének gigaméretű nagytestvére.
Az egyetemi városrészek itt becsületes konzumerista logikával működnek, szóval az egyetem mellett mindig van egy shopping negyed sok-sok pénzköltési lehetőséggel, amíg az ösztöndíj tart. Itt egy kis bepillantás az Ewha kampusz főbejáratánál levő bevásárlónegyedbe:
Természetesen nagyon fontosak itt is az egymást érő kajáló helyek, minden kis sikátor ilyenekkel van tele:
Női egyetemről lévén szó, itt az illatszerüzletek átlagos sűrűsége minden képzeletet felülmúl, és valószínűleg az alábbi bolt is speciálisan női igényeket hivatott kielégíteni, valószínűleg nem is csak az ovisokét (bár óvoda és általános iskola is van a kampuszon, melyek gondolom az oktatási programokhoz kapcsolódó képzési helyek, gyakorlóiskolák is egyben):
Hazafelé menet, már az Ehwa egyetemtől kicsit távolabb, a környékbeli másik mamutegyetem, a Yonsei vonzáskörzetébe tartozó Sinchonban még megálltam, hogy belehallgassak egy - kevésbé K-pop hangulatú - (stílszerűen) lányzenekar produkciójába is:
