Ma azzal az örömhírrel kezdem, hogy sikerült egy éttermet találnom, ahol nemcsak hogy volt tészta is a rizskaják mellett, de volt olyan tészta, ami tejszínes jellegű szószban úszott és nem "spicy 3" csilis lötyivel volt nyakonöntve. Egyébként ebben a vörös csilis szószban van valami idegesítő ízű fűszer is, ami nem tudom mi, de nem kedvelem, olyan keserű paradicsomízre hasonlít... brrr. A mai tésztát tejszínes, sonkás spagettinek mondanám, azzal a kis csavarással, hogy mindez a tál alján lévő tojásomletten feküdt.
Az étteremnek, ahol a tésztát találtam, több kedvező tulajdonsága is volt: egyrészt éppen holt szezon volt, így egy elszeparáltabb részben egyedül ültem, ahol háborítatlanul fújhattam az orromat - ez egy fontos kérdés itt, ahol egyszerűen nem illik nyilvánosan orrot fújni (tény, hogy eddig valóban nem is láttam senkit orrot fújni). Nekem viszont a forró, és különösen a csípős ételektől állandóan orrot kell fújnom, és egyszerűen lehetetlen ezzel mindig felkeresni a mellékhelyiséget. Az étterem másik nagy előnye volt, hogy remek kilátás nyílott arra a városrészre, amelyben lakom, úgyhogy azt is megmutatom - bár bevallom, hogy szerintem itt minden városrész iszonyúan hasonlít egymásra. Toronyházak szórványos csoportjai szakítják meg a 3-5 emeletes házak borította részeket:
A csillogó üvegfalú felhőkarcolók sorát bármikor megszakíthatja egy kevésbé csillogó (mondhatnám kifejezetten lepukkantnak kinéző) rész. Például ez szintén a környékről egy utcakép:
És melletük meg ott vannak ezek az irdatlan toronyházak:
Na, szóval ennek a nagy összevisszaságnak az egyik szögletében található a ház, ahol lakom:
Az épület szélességéből látható, hogy iszonyúan kicsi lakáskák férnek csak el benne. És ez általában is jellemző, hogy a legtöbb toronyházról kívülről is látszik, hogy csak nagyon pici lakások férhetnek el benne, mert a tornyok átmérője gyakran nagyon kicsi, és inkább a magasba terjeszkednek. Ez egyébként a bevásárlóközpontokban is nagyon fura, hogy a nagyáruházak nem széltében, hanem felfelé terjeszkednek, tehát 10-15 emeletre van szétosztva az, ami mondjuk nálunk a bevásárlóközpontokban három-négy szinten terül el. Ettől minden ilyen áruház nagyon szűknek érződik, nincsenek olyan nagy terek, mint nálunk a shopping mall-okban.
A ház bejáratról még egy tükröződős selfie-t is csináltam, mert az állítólag most menő (vagy menő volt egy hónappal ezelőtt, elég gyorsan változik az ilyesmi, nehéz követni):
Most már tényleg csak az van hátra, hogy megmutassam, hogy a ház nemcsak szép, de biztonságos is. Például a lift totálisan vírusbiztos:
