Mielőtt rátérnék a lakásügyi kérdés boncolásának folytatására meg kell említenem, hogy ma természetesen Koreában is Oscar-reggel volt. Végre megértem, hogy egyszer nem idétlen hajnali időpontban van az Oscar-gála a tévében! Egy kényelmes reggeli kávé mellett 9 órás kezdéssel sokkal kevésbé zavaró, ha béna a műsorvezetés, ha unalmas a sztárok konzerv-lelkesedése, és rémisztő a plasztikai műtétek eredménye (Goldie Hawn, jézusmária!!!!).
Szerencsére a koreai közvetítés nagyon visszafogott volt, feliratoztak, hogy a nézők gyakorolhassák az angolt (ami, lássuk be, rájuk is fér :) Máris szégyellem magam ezért a beszólásért - talán majd ha bármilyen ázsiai nyelven képes leszek valaha egy épkézláb mondatot kimondani akkor... Lényeg, hogy a kommentátorok cukik voltak és nagyon-nagyon keveset beszéltek és azt is csak a reklámszünetek alatt:
Ezen kívül maga az Oscar nem sok szót érdemel, talán annyit jegyezzünk meg, hogy valószínűleg Sandra Bullock-é volt a legszebb ruha, és hogy a nyertes film rendezője (Steve McQueen) rendezett már valóban zseniális művet is 2008-ban, címe: Hunger, főszereplője: Michael Fassbender.
Azonban ma szöuli lakásügyi tapasztalataimból - abból a kevésből, amire szert tettem - szeretnék ízelítőt adni. A terv az volt, hogy egy-másfél hétre veszek ki szállodai szobát, és ez idő alatt megnézek élőben pár, az internetes lakásbérbeadós szájtokon kínált szöuli pozíciót. Először azt gondoltam, hogy érdekelnek az olyan lehetőségek is, ahol a mosdókagyló az ágy végében a hűtő meg alvás közben a fejem mellett van, és a zuhanyzóból is lehet, hogy fröccsen kis víz az ágyneműre. Sokat lehetne ezzel spórolni, és akad is belőle pár a neten. De azután jobban belegondoltam, és beláttam, hogy nem kéne ilyesmivel elcseszni a pompás szöuli kalandot, bár lehet, hogy ez lenne a valódi Ázsia-élmény. Úgy döntöttem tehát, hogy csak az önálló lakásként kínált (stúdió/egyszobás) kategóriában nézelődöm. Kezdetnek választottam egyet az olcsó, egyet a közepes és egyet a drágább kategóriából megtekintésre. (Egyébként az árak felső határa itt is a csillagos ég, ezért magamnak az árplafont úgy határoztam meg, hogy a lakásbérlés rezsivel, mindennel együtt nem haladhatja meg az ösztöndíjam 30%-át.) Ezek után az egyetlen hibát valószínűleg ott követtem el, hogy legelőször a legolcsóbb "lakásba" látogattam el. Ott aztán feltárult előttem az ázsiai lakhatás legsötétebb bugyra egy olyan tizenvalahanyadik emeleti, kb. 12 négyzetméteres lukban, ahol a tűzhely karnyújtásnyira van az ágytól és a mosogatótól, és a faltól falig padlószőnyeg (mely a hirdetés szerint a bérlemény egyik erénye) valószínűleg éjszaka önálló életet él. Bevallom, hogy a fürdőszobának nevezett lukat már nem is volt lelkierőm jobban megnézni, annyira el akartam tűnni azonnal. De azért a kilátást még megnéztem: tény, hogy az ablak (a bazi nagy parkolón túl) a Han folyóra nézett, de ha kiveszem, valószínűleg egész nap az ablakban állva csak a folyóban gyönyörködtem volna, hogy feledni tudjam, amúgy mi van a hátam mögött. Minden esetre világossá vált, hogy fér el ebben a városban 10 millió ember. A lifttel lefelé menekülvén máris azon elmélkedtem, talán fel is emelhetném a 30%-os árkorlátot, mert kizárt, hogy valami ehhez hasonló helyre beköltözzek...
De aztán szerencsére minden jól alakult, mert a harmadik (drága) lakás annyira tökéletes, és annyira közel van a Koreai Filmarchívumhoz (ahol kutatási időm döntő részét tölteni kívánom), valamint a nyelviskolához is, ahol hamarosan némi koreai nyelvtudást próbálnak majd belém tölteni, hogy rögvest kivettem. Persze az első lakás traumája is segített, hogy úgy érezzem, a tökéletes lakásért megéri kifizetni a magasabb árat. Lényeg, hogy ez a kis lakás egy vadonatúj (2012-ben épült) 5 emeletes házban van, napfényes és mindennel fel van szerelve, amit csak kívánni lehet. Szuper a közlekedés is, Sinchon metrómegállótól és bevásárló/szórakozó negyedtől 4 buszmegállóra van, két megállóra a Yonsei egyetem kampuszától. A filmintézethez közvetlenül busszal tudok menni, kb. 5 megállónyira van.
A szoba dolgozó része (a tükör mutatja, hogy kifejezetten női lakók számára van berendezve a hely, és bevallom, hogy az is nyomott a latban, hogy lakberendezés tekintetében különös vonzalmat érzek a zöld színhez):
A (mosó)konyha, mely méretével is éppen megfelel a körülményeknek, miszerint egy főnek itt valójában jobban megéri minden nap étteremben enni, mint alapanyagot vásárolni és főzőcskézni:
Valamint a fürdőszoba, ahol az ajtó mögött található a tusoló, mely a korábban már említett módon a fürdőszoba teljes padlóját zuhanytálcának tekinti, úgyhogy fürdőzés esetén belépés gumipapucsban:
Padlófűtés van (ami itt elég elterjedt megoldásnak tűnik) és igen jól szuperál. Volt egy-két mínuszos éjszaka mostanában is, és nem nagyon kellett magasra állítani a fűtést, hogy kellemes hőmérséklet legyen. Egyszóval nagyon kellemes kis lakás, öröm itt lakni.
