Mielőtt rátérnék a címben említett következő érdekfeszítő témára, a fokozatos átvezetés jegyében kezdjük ismét utazással. Habár a városban az általam elképzelthez képest sokkal kevesebb (ránézésre) külföldit látok (lehet, hogy majd a turista szezonban változik az arány), itt Szöulban minden elég rendesen feliratozva van latin betűkkel is. Mondjuk a buszokon már most is nagy segítségemre van, hogy a Hangül (a koreai írás) betűinek kétharmadát már megtanultam, mert ugyan az állomások nevét bemondják a buszon angolul is, viszont az (általában nagyon hosszú) megállólista, ami a megállóban és benn a buszon ki van rakva, csak koreai nyelven/betűkkel szerepel. Szóval, ha meg akarom állapítani, hogy jó irányban szálltam-e fel a buszra, ahhoz nem árt elolvasni a listában, hogy épp merre visz a busz. A metróban viszont abszolút minden ki van írva latin betűkkel, a jegyautomaták és hasonló berendezések pedig "beszélik" az angolt.
Végül, de nem utolsó sorban, a szöuli metróban is vannak csodaszép szignálok, melyek a metró érkezését jelzik, illetve a következő megálló bemondásához szolgálnak felvezetésül. Sajnos az "ukoncsitye vüsztup e násztup" koreai megfelelőjét még nem tudtam megjegyezni, de a szerelvény érkezését csodálatos harsonaszó jelzi (ezen a videón 30 mp-nél hallgatható meg: https://www.youtube.com/watch?v=CxdAekmvdQQ), a következő megálló bemondása előtt pedig oly nagyszerű dallam szól, hogy egy vállalkozó kedvű, vicces külföldi már zeneszámot is készített rá videoklippel. Tény, hogy a szignál önmagában is slágergyanús :)) Magával a szignállal kezdődik a videó:
Most pedig térjünk rá mai témánkra: lakhatási kérdések egy 10 milliós városban. Első találkozásom ezzel az üggyel természetesen a szálloda volt, melyet az első kilenc napra béreltem, ugyanis nem akartam lakást kivenni látatlanban több hónapra. Az volt a terv, hogy elmegyek megnézni a potenciális helyeket és élőben választok (a terv bevált egyébként). Szóval a szállodaválasztás az interneten nagyjából hasra ütéssel történt: legyen közel metrómegállóhoz, legyenek róla jó vélemények a tripadvisor.com-on, ilyesmi... és persze a legfontosabb: legyen jó olcsó, hátha tovább tart a lakáskeresés a tervezettnél. Végül is az egyes szájtok szerint 3, mások szerint 2 csillagos New World Hotel lett a nyertes - és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki aránylag olcsó, de jó helyen lévő szállást keres Szöulban. Reggelit nem lehet kérni (valószínűleg emiatt számítják 2 csillagosnak bizonyos szájtok), de ezt leszámítva erős 3 csillagos színvonal.
Mivel ez itt "The Most Wired City in the World", valószínűleg a nulla csillagos szállodában is van számítógép szériatartozékként, minden esetre ebben a két és fél csillagosban egy 19'-es monitorú asztali számítógép volt, meg egy akkora lapostévé, hogy a szoba fél falát eltakarta. Ennek megfelelően így néz ki egy csendélet a legbedrótozottabb város olcsó szállodájában:
Mindazonáltal a szállodában a dizájn-díjat a tapéta nyerte el, mely a számítógépem új wallpaper-ének kiválasztásakor is jó esélyekkel indul:
A dizájn-díj második helyezettje a fürdőszoba lett, ahol a fürdőszoba teljes padlója képezte a zuhanytálcát, ennek megfelelően a fürdőszobához gumi fürdőpapucs is járt, melyben az ily módon kiterjedt vizes felületté vált helyiség gond nélkül megközelíthető, bejárható volt. Mint utóbb kiderült, ez a megoldás nem számít errefelé különlegesnek. Valószínűleg a koreai nyelvben nem is létezik a "zuhanytálca" kifejezés.
A mai bejegyzés zárásaként pedig elárulom az előző poszt végén feltett kérdésre a választ, vagyis, hogy kik is gyártják itt az ajtót, meg az ablakot. Az alábbi (nem túl jó minőségű) képek a szállodaszoba ablakáról és ajtajáról készültek, s megadják rögvest a választ:
Most, hogy az ajtón, meg az ablakon túl vagyunk, a következő posztban a lakáskeresés izgalmairól mesélek majd.
