Elkezdem végre a (sokmindenkinek megígért) blogot arról, hogy mik itt a történések Szöulban, ahová a Korea Foundation ösztöndíjának köszönhetően érkeztem, és egészen nyár közepéig maradok. Február 6-án szállt le a gépem az Incheon reptéren, és az elmúlt hetek elég sűrűek voltak: javarészt adminisztrációval, ügyintézéssel és hasonlókkal teltek - szóval nem turisztikai tevékenységekkel. Mára azonban elmondhatom, hogy bérelt lakással, saját koreai bankszámlával és mobiltelefonszámmal, egészségbiztosítással, és - hamarosan érkező - ideiglenes koreai személyivel is rendelkező szöuli lakos lettem. Szóval az élmények mára már igencsak felgyűltek, úgyhogy elkezdem megosztani őket...

Az utazás témával kezdem, mert ha három héttel érkezés után blogot kezdeni nem is logikus, viszont az utazással kezdeni logikus. (Imádom a logikát!)

Még sosem voltam repülővel ilyen hosszú úton, de nem aggódtam, mert annak idején au-pair koromban pontosan négy alkalommal ültem végig a Budapest-London távolságot buszon, ami - ha jól emlékszem - kb. 25 óra volt (de 50-nek érződött). Kizárt, hogy bármilyen hosszú repülőút annál rosszabb legyen. És nem csalódtam, a Qatar Airways mindkét járatán (Bp-Doha, Doha-Szöul) remekül elfoglaltam magam filmnézéssel. Három filmet sikerült megnézni a kb. 15 órányi repülés alatt, azért csak ennyit, mert állandóan kaját hoztak, illetve valahol India és Kína felett sikerült néhány órát aludnom is.

Az Incheon repteret (ami egy Szöulhoz közeli szigeten található) már évek óta állandóan megválasztják a világ legjobb repterének. Sajnos az érkezési oldal nem különösebben látványos, úgyhogy egyelőre keveset érzékeltem a lenyűgöző részletekből. De hazafelé mindenképpen jó hamar kimegyek majd a gép indulása előtt, hogy alaposan megcsodálhassam az egészet!

A reptérről egy kb. 70-80 perces buszút vezet Szöul központjába - és örülök, hogy ezt a megoldást választottam, mert egy kis bevezető városnézésnek is megtette. A reptérről a város szinte minden pontjára indulnak buszok - a tömegközlekedés egyébként is nagyon szuperül szervezett és jól működő -, úgyhogy a szállodától alig 100 méterre tett le a busz. Onnan hamar megtaláltam a magát szállodát - megtette a hatását a google maps hosszas tanulmányozása, memorizálása és a kinyomtatott screen shotokból összeállított sorvezetőm :) (Ide most be kéne tennem egy Google Maps szponzor-logót, mert nélkülük nagyon sok minden nem valósulhatott volna meg ebben az első három hétben!)

Rögtön megvolt az otthonosság érzésem is, mivel a szálloda a 4-es metróvonal egyik állomásánál volt, és Budapesten is a 4-es metró egyik állomásánál lakom (ha majd egyszer végre elkészül - lehet, hogy nyáron hazafelé már mehetek majd metróval? ha nem is a reptérről, de legalább Kőbányáról...) Lényeg, hogy Szöul metróhálózata szuper! Nagyjából mindenhová el lehet jutni metróval (9 vonal van, és mindegyik irtó hosszú, sok megállóval).

A zöld (2.) metró vonal Sinchon állomásától három buszmegállóra van a lakhelyem, és azt hiszem, remekül választottam, mert (azon túl, hogy igen közel van a Koreai Filmintézethez) még viccesen is néz ki a megállóm! A Sinchon metrómegálló aluljárójának képeivel búcsúzom mára: