Ma egész nap hideg volt - megint a szibériai napok vannak, úgy látszik - és nosztalgiával gondoltam vissza az elmúlt hétvégére, amikor legalább 10-11 fokkal melegebb volt. Úgyhogy itt az ideje beszámolni a hétvégi egyetemi túrám második állomásáról: a Hongik Egyetem kampuszáról, mely szintén három buszmegállónyira van lakóhelyemtől. Ez egy fiatal egyetem, 1948-ban alapították, és leginkább a művészeti és design karáról híres, ennek megfelelően hétvégén például sok művészt/művészpalántát lehet találni a környéken, akik saját alkotásaikat árusítják, vagy karikatúrát, portrét rajzolnak, esetleg zenélnek.
Minden esetre a főbejáratát nem annyira az artisztikum, mint inkább a monumentalitás határozza meg (ami persze szintén nem idegen a helytől, mert ennek az egyetemnek is van vagy 17 000 hallgatója):
Kicsit beljebb érve már egyre több nyomát találjuk a művészeti hallgatóknak és képzéseknek. Éppen most nyílik például a festőszakosok kiállítása:
Én azonban inkább a kampuszon szétszórva található műalkotásokra koncentráltam. Abszolút kedvencem az alábbi szobor, melyet természetesen azonnal középső ujjként értelmeztem minden ennek esetleg ellentmondó anatómiai jegy ellenében:
Az embercsonkolás, vagy a diktátorok szobrainak ledöntése lehetett még egy népszerű házi feladat a szobrászoknál, mert ezeket a feldarabolt lényeket találtam szétszórva a középső ujj környékén:
A kampusz épületei egyébként irtó unalmasan néztek ki, kábé annyira érdekes az egész, mint Békásmegyer. Ez a baj az 1948-ban alapított egyetemekkel, ahol nincs se antik kinézet, se sztárépítész által álmodott extravagáns produkció. És a rémületesen kietlen kockaalakú szörnyek tovább támadnak a kampusz körül. Az alábbi bjutiful emberkeltető óriások például éppen most vannak készülőben pont az egyetem mellett. Pár ezer családot pikk-pakk bepakolnak - és ilyen éppen épülő toronyházszörnyetegek mindenfelé vannak a városban. Továbbra is elég nehezen bírom felfogni, hogy ebben a városban annyian laknak, mint Magyarországon... Most olvastam, hogy egy átlagos napon a szöuli metrón 6,2 millión utaznak! Mondjuk tegnap meg láttam egy koreai rendező filmjét, ami Csunkingban (Kína) játszódik, amit meg már nem is városnak, hanem "urbanizált területnek" hívnak, és ott meg 34 millióan laknak!!!
Nos, ennél azonban vidámabb, hogy a Hongik Egyetem előtt terül el Szöul legfontosabb és egyben legendás partinegyede: Hongdae. Van itt minden, mi az egyetemi ifjúság kulturált és kevésbé kulturált szórakozását szolgálja. Klub klub hátán, diszkó, bár, étterem, shopping minden mennyiségben - azt sejtem, hogy itt sosem ér véget a buli, de be kell vallanom, hogy ebből a típusú bulinegyedből én már rég kiöregedtem. Minden esetre a területen tett séta nagyon tanulságos volt, hiszen a hard core dél-koreai divatot itt lehet élőben megtekinteni. Nagyon komoly outfitek jöttek szembe, és empirikus adatok alapján azt is megállapítom, hogy a magukat komolyan vevő artisztok először is színesre festik a hajukat, majd pedig az öltözet anyagválasztásával jelzik, hol helyezkednek el az indietől a K-popig terjedő skálán. Ezt a csodálatos kulturális mixtúrát egyszerűen nem lehetett fotóba sűríteni, úgyhogy ide beteszek egy véletlenszerű képet a Hongdae környéki vasárnap esti nyüzsgésről:
Levezetésként pedig hazasétáltam - tényleg nincs messze a hely gyalog sem a szállásomtól, szóval ha netán mégis reggelig tartó bulizásba keverednék a jövőben, könnyen hazajutok. A gyaloglásért pedig az volt megérdemelt jutalmam, hogy erre a csodálatos gyöngyszemre leltem útközben váratlanul:
Nem sikerült kiderítenem, hogy e kedves aranyló gyökerek vajon mi okból állnak ott, ahol. Lehet, hogy a cukkorrépa-termesztők nemzetközi szövetségének központja az épület? A szoborkölteménynél semmilyen nyelvű feliratot nem találtam, úgyhogy a répák rejtélye talán örök titok marad...
(Update: A hozzáértők közben felvilágosítottak, hogy az aranyló répák valójában ginzeng gyökerek és a testvériség jegyében pózolnak ilyen kedvesen. Több ginzenget a magyar háztartásokba, hogy legközelebb ne okozzon gondot az ilyesmi felismerése!)
