Hétvége: ideje egy kis városnézésnek. Egyelőre bőven van választék, mivel a város elég kis szeletét láttam még eddig alaposabban. A felfedezéshez - tapasztalt szakértő javaslata alapján - Robert Koehler Seoul útikönyvét használom iránytűnek. Mivel egyre inkább kíváncsi vagyok, hogy hol van az "európai értelemben vett" szép városrész, gondoltam, lehet, hogy ott, ahol állítólag a gazdagok tömörülnek. Így tehát a Szöult kelet-nyugati irányban kettészelő Han-folyó déli partja felé vettem az irányt.
Valószínűleg világszerte a legismertebb koreai kifejezés jelenleg a "gangnam" a slágernek köszönhetően. Azt talán már kevesebben jegyeztük meg, hogy a kifejezés jelentése "a folyótól délre". Amire viszont lehet, hogy mindenki jobban emlékszik, hogy a szemérmetlenül gazdag arany(örök)ifjak kigúnyolásához van valami köze a dolognak. Gangnam-gu (a "gu" nagyobb városrészt jelöl, kb. a kerületnek felel meg, Szöulban 25 van belőle) tehát a folyótól délre található kerület, melyben számos környék (ennek neve "dong", ami kisebb területet, környéket jelöl egy kerületen belül) van, mely a telekárakat, a boltok bérleti díját, és a boltokban található termékek árát tekintve is a legdrágább ebben az országban. Sőt, az itteni "Rodeo drive" a világon is az előkelő 10. helyen áll a boltok bérleti díját tekintve. Az itt élők és azok életformája volt tehát Psy slágerének célpontja. Gondoltam, itt az idő megnézni, hogy is néz ez ki élőben...
Sajnos a hétvége ezúttal a "szibériai napokra" esett. Az éghajlat ugyanis összességében hasonlít itt a magyarhoz (kontinentális), azonban a működését természetesen más légnyomás-rendszerek határozzák meg (lehet, hogy nem ez a szakkifejezés rá magyarul?). Lényeg, hogy télen itt valami szibériai légnyomás-rendszernek "köszönhetően" négy enyhébb napot általában három hidegebb követ. Ennek keretében az utóbbi napokban a napi hőmérséklet -1 és 5 fok között változott - ami (most már teljesen világos) nem ideális városnéző idő... Ezt a problémát egyébként dalban mondja el nagyszerűen a briliáns koreai énekesnő, Youn Sun Nah:
Érdekes különben, hogy itt soha, senkin, semmilyen szibériai napon nincs sapka (kivétel a babakocsi-korú kisgyerek). Fejfedőben kizárólag a baseball sapkát ismerik, fiatal fiúkon, férfiakon és különböző korú (sportosan öltözött) nőkön is előfordul. Eddig kesztyűt se láttam senkin, viszont a férfiak a nadrághoz bokazoknit hordanak, szóval a mínusz fokokban is kilóg a csupasz lábuk a nadrág száránál, amitől nekem még jobban a fülemre kell húznom a sapkámat, mert a látványtól még jobban fázom.
Lényeg, hogy a posh környék keresése hamar egy jó meleg kávézóba vezetett, ahol egy szomorú de finom macifánk mellett próbáltam kitalálni, hogy ez a hely, ahol össze-vissza keringek, már tényleg a gazdag városrész, csak nem veszem észre, vagy eltévesztettem a metrómegállót.
A GPS és az online térkép alaposabb tanulmányozása rögvest megmutatta, hogy a "Rodeo drive"-ot például már másfélszer megkerültem és simán haza is mentem volna anélkül, hogy ránézésre megtaláljam. Ugyanis Gangnam ezen része szerintem nem nagyon különbözik a többi, eklektikus városrésztől, ahol rendre két-három üvegtornyot fura, lepukkant épülettömbök követnek. Szóval a környék (még nem jártam persze be az egészet, mert a hideg nem igazán támogatta a projektet - amikor majd tényleg tavasz lesz, visszanézek) nem "szép". Alig volt mit fényképezni :) Bár valójában még most sem akarom elhinni, hogy ez már a posh környék egy része volt, pedig a könyv azt mondja, igen...
Volt persze csinos banképület:
És ezen is látszott, hogy itt nem IKEA bútort árulnak:
De aztán mindig jöttek jellegtelen, vagy akár lepukkantnak látszó részek, amitől az egész egyáltalán nem teremtett "posh" érzést. Miután a GPS segítségével végül megtaláltam az állítólagos "Rodeo drive"-ot, láttam persze elszórva érdekes dolgokat: négy emeletes Hermés boltot/műhelyt (nem Sex és New York rajongóknak: az egy irdatlanul drága táska márka), három emeletes Johnnie Walker boltot (helyesebb lenne kiállítótérnek nevezni), és narancssárga Lamborghini Aventadort (ár: 380 000 UDS), és néhány ezüst színű Porsche-t, de ettől még "maga a környék" továbbra is jellegtelen volt, és bárhol felbukkant egy szemetes sarok...
Aztán itt van a környék - állítólag emblematikus és csillagászatian drága - áruháza, a Galleria, aminek a borítását 4330 üveglemez adja, ami napfényben (állítólag) szépen csillog, este meg szépen ki van világítva, viszont egy szibériai, szürke szombat délutánon szarabbul néz ki, mint a Domus nagyáruház Pesten:
Jó, jó, látjuk, hogy van benne egy méretes LV üzlet, na de akkor is! Belülről ezt is később kell megtekintenem, ugyanis az oldalán a "grand re-opening"-et hirdetik éppen, ami március 13-án lesz. Biztos lesz nyitási akcióban olcsón (egy évi tanári fizetésemért) LV-táska! Érdemes lesz visszanézni, tényleg :)
Egyébként nem kell búslakodni, ugyanis pontosan az áruházzal szemben van az ilyen márkák second hand boltja, ahol használtan diszkont áron: lehet, hogy már a féléves fizetésemért is vehetek Louis-tól egy (egyébként szerintem szuperízléstelen mintázatú) táskát!
Egyébként a legdrágább márkák second hand-jénél jobban már csak az ázsiai divatmárka-hamisítási őrületet imádom. Eddigi kedvencem, amikor egy saroknyira a helyi Cath Kidston márkabolttól, (biztos vagyok benne, hogy) az eredetivel tökéletesen megegyező minőségben árultak CK-táskákat fele áron és kifejezetten a "Made in Korea" slogen alatt :) Egyébként az európai szem számára tényleg szokatlan itt, hogy milyen sok mindent gyártanak helyben - a 'Made in Korea' simán vetekszik a 'Made in China'-val.
Folyt. köv.
