A múlt héten beszántották Észak-Korea föld alatti nukleáris kísérleti telepét, dübörög a békefolyamat, tehát itt az idő, hogy megnézzük közelebbről, milyen, amikor a 60 éve háborúban álló két ország éppen barátkozik. A turista számára nyilván ebből semmi sem látható, de ez nem fog zavarni. Repülőjegyek megvéve, úgyhogy felélesztem a blogot, elindítom a visszaszámlálást.
A visszaszámlálást egyébként (természetesen) koreaiul végzem, főleg, hogy a koreai számolás az egyik olyan nyelvi (kulturális) ínyencség, ami folyamatosan fenntartja lelkesedésemet e nyelv tanulásával kapcsolatban. Itt van például, hogy két fajta számot használnak. Vannak az eredeti, koreai nyelvű számok, amiket arra használnak, hogy megszámoljanak dolgokat (három alma), vagy valakinek az évei számát (huszonöt éves); és vannak a kínai eredetű számok, amiket a dátumokban, a pénz megszámolására, címekben és telefonszámokban használnak.
Ezt valahogy annyira még nem tartottam furcsának, évszázadokon-ezredeken keresztül a kínaiak befolyási körzetében éltek, velük üzleteltek, a nyelv nem marad érintetlenül az ilyesmitől. De amikor kiderült, hogy az időpont megadásában az órákat koreai számokkal, a perceket pedig kínai számokkal mondják, akkor belassult a nyelvtörténeti megfejtő rendszerem. Erre igazából egyelőre nem találtam kielégítő nyelvtörténeti magyarázatot. Pedig az ilyesmik mögött mindíg mélyre ható néplélektani összefüggéseket sejtek, úgyhogy előszeretettel zaklatom ezekkel az utamba kerülő született koreaiakat, általában vicces eredménnyel.
A minap éppen a másik kedvenc koreai számolási (számomra) szürreáliával zaklattam egyik áldozatomat. Koreaiul tízes számrendszerben megy ugyan a számolás, de 10 000-nél van egy fura váltás. 10 000 felett nem ezresekben, hanem tízezresekben számolnak, vagyis az 50 000-et ötször tízezernek mondják, az egymilliót százszor tízezernek, a tízmilliót ezerszer tízezernek, és a tízezerszer tízezernek (a százmilliónak) megint van saját neve (nem szorzásosan fejezik ki). Szóval, amikor egy koreaival beszélgettek angolul, és minden nagyobb szám kimondása előtt hosszú gondolkodásba esik, jusson eszetekbe, hogy nem azért van, mert nem képes megtanulni az angol számok neveit, hanem mert a szám angolra fordításakor neki matematikai konverziót is végeznie kell :)
Szóval, ennek az anomáliának próbáltam már korábban is utána járni koreaiaknál, de akkor a nyelvtörténeti távlatok iránt kevéssé érzékeny alanyom úgy vélte, ez azért van, mert a koreai pénz (a won) olyan nagy címleteket használ, hogy állandóan tízezresekkel kell számolniuk, tehát egyszerűbb, hogy a tízezernek van egy rövid, egyszerű neve, mert azt sokat kell használni a hétköznapokban. Ez nagyon praktikus magyarázatnak hangzik, csak éppen nyelvtörténeti távlatból látszik ingatagnak - az az időtávlat, amióta a won létezik, és amennyi ideje ilyenek a címletek, az nyelvtörténetileg egy szempillantás, és ilyen meghatározó dolgok egy nyelveben, mint a számolás, nem szoktak szempillantások alatt megváltozni, vagy ilyesmik által befolyásoltatni.
Minapi áldozatom azonnal rá is mutatott a nyilvánvalóra: kérdezzem a kínaiakat, hiszen ez a jelenség a kínai számokban van, azokkal számolnak így. Na, erre magamtól is rájöhettem volna! És itt következett, ami mindig a legviccesebb, amikor a külföldi nyelvtanuló ráébreszti az anyanyelvi beszélőt, hogy valamin, amit minden nap természetesen használ, még sosem gondolkodott el. Jött ugyanis ekkor a (számomra) logikus kérdés: lássuk, a koreai számokkal végzett számolásban is van-e 10 000-es ugrás, hogy kiderítsük, a koreai lélekhez (is) köze van-e ennek! Kérdeztem tehát áldozatomat, hogyan mondja azt, hogy a 10 000 éves ember, amiben a számot elvileg koreai számokkal kéne mondani. Nyilván, általában nem akar ilyet mondani, de ettől még lehetséges lenne mondani. Innen kezdve ő is nagyon érdekesnek találta a dolgot, mert rájött, hogy gőze sincs, hogy van a 10 000 koreai számokkal. Ámulva naver-ezte ki (a naver a koreai google), hogy voltak koreai számok 99 felett, de azok kikoptak a nyelvből, szóval 100-tól már mindenre a kínai számokat használják. Így tanítom én koreaiul a native speakereket :D
Erről az jut eszembe, hogy például én is egy magyarul tanuló amerikaitól tudtam meg a "kolbászolni" szleng kifejezés etimológiáját, nekem soha eszembe nem jutott volna utána járni. Meg is osztom, hátha van köztetek is, aki nem tudja a megfejtést: a füstölő rúdra helyezett kolbászokra utal, amik ott tengnek-lengnek, töltik az időt tétlenül :)
