terez 2014.08.01. 18:44

Mr. Kimet keresni Szöulban

Lassan hazatérek Szöulból, de előtte még szentelek egy-két posztot néhány dolognak, amikről mindig terveztem írni, de aztán nem került rájuk sor. Itt van például rögtön a koreai nevek ügye, ami elég érdekes. Mert az az érzésünk, hogy itt mindenkit Kimnek hívnak, és szinte alig is tévedünk, amikor így gondoljuk-érezzük. A helyzetet jól illusztrálja egyébként, hogy a koreai nyelvben annak a szólásnak, hogy 'tűt keresni a szénakazalban', a poszt címében idézett 'Mr. Kimet keresni Szöulban' a megfelelője. 

A lakosság több mint 21%-ának Kim a vezetékneve, ezt követi 15%-kal a Lee (valójában a koreaiban ez a név egyetlen Í betűből áll, a kínai Yi név koreai változata), majd 9%-kal jön a Park (a koreai írás és kiejtés szerint valójában 'pak'), majd pedig ezt követi negyedikként a Choi. Ezeket összeadva elmondható, hogy a koreai népesség fele ezen a négy családnéven osztozik. Mindennek természetesen történeti gyökerei vannak. Korea legkorábbi történelmében még alig voltak családnevek, a Shilla királyságot megelőzően (kezdete: i.sz. 668) összesen 6 családot/családnevet találtak említésre méltónak a történészek (a Kim még nem volt köztük), melyeket a legfontosabb nemesi családok birtokoltak. A Shilla királyság idején kezdett az uralkodó szélesebb körben családneveket adományozni az udvar legfontosabb családjainak. A Csoszon-dinasztia idején azután (kezdete: 1392) egyre szélesebb körben kezdtek családneveket használni, ami azt jelentette, hogy egyre többen kapták meg a jogot, hogy saját névvel rendelkező klánt alapítsanak. Egy idő után már közemberek is alapíthattak klánt. Mindez első körben a koreai családnevek szaporodásához vezetett, viszont a legelőkelőbb, legbefolyásosabb klánok családnevei természetesen "jobban hangzottak", a névhez mindenféle kiváltságok és bizonyos magas tisztségek betöltésének joga kapcsolódott. Így aztán, aki meggazdagodott, annak az egyik vágya az volt, hogy "bevásárolja magát" valamelyik nagy tekintélyű klánba, vagyis megvegye a családnevük használatának jogát. Az egyik nagy bevásárlási időszak a 16. század végén, Korea japán inváziója után történt, amikor például egy Kim és egy Park nevű klán is nagy anyagi veszteségeket szenvedett és pénzre volt szükségük – náluk sokan bevásároltak ekkor e két családnévből. Persze a sok Kim családnevű személy nem mind ugyanabból a Kim-klánból származik, 300-nál több, egymástól független ősökkel rendelkező Kim-klán leszármazottaiból jön össze az a bizonyos 21%. 

Az azonos ősöktől való leszármazás, a klánok rendszere a koreai történelemben viszonylag hosszú időn keresztül komoly tényező volt a társadalom szerkezetében – a politikai folyamatokat, a közösségek és egyének közötti "szívességek" rendszerét jelentősen befolyásolták. Azonban a modernizációval, ahogy sok más, ez is eltűnőben van. Valószínűleg a mai nagyszülők nemzedéke az utolsó, mely még nagy tiszteletben tartja a "jokbó"-t, a családkönyvet, mely a klánt alapító közös őstől kezdve tartalmazza egy család felmenőinek listáját és jeles cselekedeteiket.

A korábbi posztokban már emlegetett konfuciánus elvek, mint a szigorú társadalmi hierarchia és a csoportkötődés fontossága, melyek korábban a klánhoz tartozással is összefüggésben álltak, mára ettől ugyan függetlenné váltak, de a hierarchizáltság, a "szívességek rendszere" továbbra is melegágya a korrupció különféle formáinak. Az utóbbi időben nagy botrányok irányították rá a figyelmet arra, hogy a korrupció miként okozhat tragédiát. A leghírhedtebb és legtragikusabb ezek közül az áprilisban több, mint 300 halálos áldozatot követelő kompkatasztrófa. A híradások szerint a kompok biztonsági ellenőrzését egy magáncég, a Koreai Hajózási Társaság végzi, melyet hatóságként a Hajózási Minisztérium felügyel. Azonban e magántársaság legfelsőbb vezetése jellemzően a minisztériumból nyugalomba vonult hivatalnokokkal van tele, akik ezt kapják "nyugdíj-kiegészítésként". A bevett hierarchia szerint aztán a minisztérium jelenlegi munkatársai egykori, idősebb minisztériumi feljebbvalóikat – akik most esetleg a hajótulajdonosoknak kívánnak szívességeket tenni a Hajózási Társaságban – nem igen tudják ebben megakadályozni, hogy is merészelhetnék. Így fordulhatott elő, hogy az áprilisban elsüllyedt kompon lényegében semmilyen biztonsági előírást nem tartottak be – a rakomány nem a szabályoknak megfelelően volt rögzítve, a szabályosnál jóval nagyobb terhet rakodtak be, a komp átépítése-bővítése sem a biztonsági előírásoknak megfelelően történt. Az pedig, hogy a mentéskor a hatóságok miért voltak olyan tehetetlenek és borzasztóan lassúak, további súlyos gondokra utal. (Számomra az is végképp érthetetlen, hogy a japánok által azonnal felajánlott mentési segítséget miért utasították vissza – a két ország között feszülő komoly diplomácia feszültség ellenére se értem.)  

A komptragédia után az elhunytak emlékére Szöul-szerte sárga szalagok lepték el az utcákat: 

2014-04-29 22.30.35.jpg

Mostanra Szöulban a szalagokat a városháza előtti téren gyűjtötték össze:

P1040367.JPG

P1040373.JPG

P1040370.JPG

A városháza előtti tér, mely hagyományosan a labdarúgó világbajnokságok alatt a koreai szurkolók központi bázisa hatalmas kivetítővel, idén szomorú feladatot kapott, s a nemzeti válogatottért való szurkolást – mely ezúttal sajnos nem tartott túl sokáig – más helyszínre költöztették.

A komp kapitánya és legénysége ellen gyilkosság vádjával folyik az eljárás, az elsüllyedt kompot birtokló és üzemeltető társaság tulajdonosát – aki hónapokig a körözési lista élén állt – végül júniusban holtan találták egy mezőn

Mindenképpen írnom kell még legalább egy posztot mielőtt hazamegyek, hogy ne ez legyen a végszó :(

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://terezainseoul.blog.hu/api/trackback/id/tr86562685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.