terez 2014.06.15. 17:16

Nőkérdés Koreában

Most, hogy kis hazánkban sikerült olyan kormányt alakítani, amelyben egy szál nő sincs, szentelek egy posztot annak, hogy egy, a modern kor jelenségeivel valóban szembenéző, a fejlődést, az emberek (és köztük a nők) jobb közérzetének szempontjait is szem előtt tartó rendszerben hogyan próbálják tudatosan ledolgozni azokat a – valóban nagyon jelentős – tradicionális, történelmi hátrányokat, amit 500 év konfucianizmus teremtett a nők helyzetét illetően.

2014-05-21 18.37.59_1.jpg

A koreai spiritualitást meghatározó korai rendszerek, mint a sámánizmus vagy a buddhizmus, viszonylag megengedőek és toleránsak voltak a nőkkel szemben. A sámánok döntő többségben maguk is nők – bár ez tradicionálisan egyfajta elszigeteltséget, kitaszítottságot is jelent, mivel különleges adottságuk nemcsak tiszteletet, de bizonyos fajta félelmet is keltett velük szemben. A nők státuszának alapvető megrendülése a konfucianizmus hivatalos állami ideológiává válásához kötődik. Például a nőkre, azután, hogy gyermeket szültek, a saját nevük helyett már kizárólag csak úgy hivatkoztak, hogy "XY anyja". Ha az apa meghalt, a legidősebb fiú lett a családfő, a nők nem örökölhettek, és az oktatásból is kiszorultak. A nők külvilággal való érintkezése is rendkívül korlátozott volt, bár csak az előkelő családokban, mert a szegényeknek nem volt választásuk, dolgozniuk kellett, így szükségszerűen nem ülhettek lefátyolozva egy szobában. Az arc eltakarása egyébként a felsőbb osztályokban a 17. századtól vált elterjedté, majd a 19. században kezdett a legkülönfélébb társadalmi osztályokban általánossá válni. A szigorú konfuciánus hierarchiában az egyik fontos reláció a feleség abszolút alárendeltsége a férjjel szemben. A konfucianizmusban az egyetlen ünneplendő női tulajdonság az "anyaság". Ezért is robbantott ki tiltakozást a koreai feministák körében, amikor végre ugyan került női portré az egyik koreai bankjegyre, de nem a megfelelő okból. Az 50 000 won-on (a legnagyobb címlet Koreában) Shin Saim-dang látható, akinek az a legfőbb érdeme, hogy világra hozott egy híres konfuciánus tudóst.

banknote-50000-south-korean-won-obverse1.jpg

Koreában hagyományosan a társadalmi berendezkedés a 20. században is arra épült, hogy a nő maradjon otthon és őrizze a családi tűzhelyet. A munkahelyek teljes mértékben férficentrikusak – nem igen adnak lehetőséget arra, hogy nők gyermekvállalás mellett dolgozzanak (szülési szabadság, bölcsődei, óvodai ellátás hiánya). A konfuciánus rend szerint az is nehezen elfogadható (még sokkal nehezebben, mint nyugaton), hogy egy férfinek női főnöke legyen. 

Azonban itt az utóbbi időben a modern kor hozta új helyzetet (a magasan képzett nők aránya drasztikusan emelkedik, a munkaerőpiacnak szüksége van a nőkre, a képzett nők szívesebben vállalnak gyermeket, ha mellette a karrierjükről sem kell lemondaniuk) nem új ideológiai maszlaggal próbálják leönteni és elfedni, hanem a valós problémára valódi választ keresnek. Az elöregedő társadalom, a gyermekvállalási hajlandóság alacsony volta itt is félelmetes jövőt ígér, ha nem sikerül érdemben változtatniuk a tendenciákon. 

Minden esetre a biztató jelek közé tartozik, hogy történetében először, Dél-Koreának nöi elnöke van. Park Geun-hye beiktatása óta különféle nőbarát változtatásokat hajtottak végre a kormányzati politikában, és példát próbálnak mutatni az üzleti szektorban is. Az állami többségi tulajdonú Koreai Ipari Bank elnökévé például a női alelnököt léptették elő - így addig példátlan módon lett vezetője egy pénzügyi cégnek nő Koreában. Mindezek a változtatások persze csak nagyon hosszú távon hoznak majd jelentős eredményt, de vannak olyan példák, melyek az üzleti szektorban is ösztönzik a változást. Például a Koreában működő nemzetközi cégek már hosszú ideje nőbarát környezetet próbálnak teremteni, így a legfelkészültebb, legjobban képzett női munkaerőt a felmérések szerint ők halásszák el a koreaiak elől - a jobb munkaerő pedig több profitot jelent.

A koreai nőjogi küzdelmek és a feminizmus erejét és sikerét az is mutatja, hogy idén 16. alkalommal rendezték meg Szöulban a nemzetközi női filmfesztivált. A vetítőtermek igen szép forgalmat bonyolítottak végig – döntően fiatal, húszas éveikben járó nézőkkel (köztük sok férfival!) voltak tele a vetítések. Igazán biztató volt látni, hogy a koreai nők problémáit tárgyaló dokumentumfilmek nagy multiplex termeket képesek megtölteni nézővel.

A női filmfesztiválok hagyományos erőssége, a dokumentumfilm ezúttal is kitett magáért – húsbavágó női témákban nem volt hiány. A Let's Dance című film például olyan nőket szólaltatott meg, akik – a hivatalosan itt a mai napig bűnténynek számító – abortuszon estek át. A kriminalizálás természetesen itt sem szünteti meg magát a jelenséget, viszont azt is belátták, hogy a nőket ezért bíróság elé állítani értelmetlen, úgyhogy ha nagyon ritkán volt is abortusszal kapcsolatos per, abban orvosokat idéztek bíróság elé – ezért is szerepelhettek arcukat vállalva az interjúalanyok a filmben. 

A második világháború idején a japán hadsereg által szexuális rabszolgának elhurcolt 200 000 ázsiai (döntő többségében koreai) nő, az ún. "comfort woman"-ek ügye mind a mai napig rendezetlen – a japán kormány nem ismerte el hivatalosan, hogy bűncselekményt követtek volna el a javarészt tizenéves lányok elrablásával és prostitúcióra kényszerítésével. Byun Young-joo rendezőnő az 1990-es évek közepén megörökítője és segítője is volt az akkor még viszonylag nagy számban élő áldozatoknak, hogy a nyilvánosság elé lépve, demonstrációk szervezésével is felhívják a figyelmet a korábban elhallgatott bűncselekményre. A fesztivál idén levetítette a három dokumentumfilmet, melyek az 1990-es évek második felében készültek (The Murmuring, 1995, Habitual Sadness, 1997, My Own Breathing, 1999). A mindmáig rendezetlen kérdéssel azóta is több művész foglalkozik Koreában, például Lee Chang-jin.

A múlt hétvégén a szöuli kortárs művészeti galériában is alkalmam volt tapasztalni a helyi girlpowert: a kiállítások döntően vagy női művészeket állítottak ki (válogatás ázsiai képzőművésznők munkáiból, Shirin Neshat retrospektív), vagy kifejezetten női tapasztalatokat jelenítettek meg (Jesper Jones videóinstallációi).

Vagyis Korea és Szöul nemcsak a "Család és nemi egyenlőség minisztériumának" (merthogy itt ilyen is van) felállításával, vagy a szupermarketek bejáratához közeli, a gyerekekkel bevásárolni induló nők számára a logisztikát megkönnyítő női parkolókkal fejezi ki szándékát és képességét a változásra, hanem szofisztikált eszközökkel is. Mindeközben Magyarországon...  

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://terezainseoul.blog.hu/api/trackback/id/tr426303180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

cinke56 2014.06.16. 10:05:13

Érdekes poszt, bár attól tartok, a téma ennél sokkal-sokkal bonyolultabb. Erős a gyanúm, hogy a pozitív(nak tűnő) intézkedések, amelyeket felsoroltál, szépen elfedik a valóságot. Tapasztalatom szerint a számomra egyébként igen rokonszenves koreaiak nagy gyakorlottsággal teszik a kirakatba a modern elvárásoknak megfelelő látványos elemeket, miközben a való életben egyáltalán nem ezek az uralkodók. Még ma is rendkívül meghatározók a konfucianizmus fő erkölcsi tanításai (a fiú köteles megadni az illő tiszteletet az apjának, a fiatalabb testvér tisztelettel és alázattal tartozik az idősebb testvérnek, a feleség köteles megadni a tiszteletet a férjnek, az ifjabb barát az idősebbnek, az alattvaló a felettesnek, és mindenki köteles magát alávetni a császárnak), amely bizony a nőket a sor végére helyezi. Ehhez járul, hogy a néhány évtized leforgása alatt lezajlott gazdasági fejlődés miatt a régi rend is felborul, ami még drámaibb jelenségeket hoz létre.
Elég az alábbi két hírt elolvasni ahhoz, hogy lássuk, nem olyan szép a menyasszony, mint amilyennek távolról látszik, vagy amilyennek hinni szeretnénk.
www.origo.hu/nagyvilag/20130220-ongyilkossagba-menekulnek-az-elhanyagolt-delkoreai-oregek.html
www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/korea/9842-nagymamak-aruljak-magukat-szoul-kellos-kozepen
A felütést látva értem a poszt megírásának indokát, de engem nem győztél meg. Meggyőződésem, hogy a nők helyzetét nem a miniszterek neme határozza meg, nem ők a kulcsfigurái a nők megbecsülése kérdésének, és biztos vagyok benne, hogy Magyarországon a nők emeltebb fejjel járhatnak, mint a dél-koreaiak.
Ennek ellenére érdeklődéssel olvastam a posztot, kár volt aktuálpolitikai kérdésben felhasználni a témát.

terez 2014.06.17. 08:22:11

@cinke56: Kedves cinke56! Köszönöm, hogy elolvastad a posztot, és a hozzászólást is.
Természetesen a téma sokkal bonyolultabb. Meggyőzni sem akartam senkit semmiről - számomra a 2-3 000 karakteres blogposztok nem erről szólnak, erre ilyen bonyolult ügyekben nem alkalmasak. Amit írok semmiképp sem reprezentatív, semmire nézve. Azokból a véletlenszerű benyomásokból, ingerekből származnak, melyek itt Koreában érnek, ahol csak valamivel töltök hosszabb időt, mint egy átlag turista - tehát szükségszerűen felszínesek. És igen, ahogy korábbi itteni posztokból is kiderül, rettentő sok itt a szörnyűség, furaság - mint valószínűleg a világ legtöbb részén. Amit viszont mégis leszűrtem a helyzetből nőügyben, hogy míg nálunk pusztán abból adódik a helyzeti előny, hogy nem történt velünk 500 év konfucianizmus, nem igen tettünk ehhez hozzá semmit. A koreaiak meg legalább arccal jó irányba fordultak, és ha így haladnak, majd jól elhúznak mellettünk ezügyben is, miközben mi még mindig háttal állva a startvonalnak azon örülünk, hogy milyen sokkal előbbről startolhatnánk.
Abba, hogy mi köze van a miniszterek nemének a nők ügyéhez, most nem megyek bele, mert szintén bonyolult téma, és mivel valószínűleg nem vagyunk egy állásponton, fél szavakból nem értenénk meg egymást.
A nőkérdés mindíg és minden vonatkozásában "aktuálpolitika" - a polisz női (és férfi) polgárainak napi ügyeit érintő kérdésekkel való foglalkozás, ezért számomra értelmezhetetlen, hogy miért lenne "kár" vagy rossz dolog aktuálpolitikához kapcsolni egy alapvetően politikai kérdést. Mivel a magyar "aktuálpolitika" éppen szembe köpi a magyar nőket, és mivel továbbra is kicsit jobban aggódom a magyar nőügyért mint a koreaiért, nekem nehéz lenne egy szubjektív blogposztban nem ehhez a méltánytalansághoz - amit éppen most követnek ellenem (mint magyar nő ellen) az én képviseletemre is megválasztott politikusok - kötni egy nőügyi posztot. Ha tudományos értekezést írnék a koreai nőügyi helyzetről, akkor persze máshogy csinálnám.
Még egyszer köszönöm, hogy elolvastad és hozzászóltál!