Kissé feltorlódott mostanában a sok kulturális esemény errefelé - konferenciák, filmfesztiválok, előadások - úgyhogy nem volt időm az előző posztban beígért múzeumi beszámolóra, de most pótolok valamennyit.
Az első múzeumba valójában nem is annyira a művészeti gyűjtemény vonzott, hanem a múzeum mint építészeti alkotás. A korábbi posztokból már kiderült, hogy Szöul a sztárépítészek egyik igazán remek játszótere. A Samsung Leeum Múzeum pedig kiváló példája annak, hogy amikor egy világvállalat számára a reprezentációnak már alig vannak költséghatárai, akkor mibe érdemes (szerintem) kulturális profiljának megacélosítása érdekében befektetni.
Samsungék például felkértek három jelentős építészt, hogy egy – európai mértékkel mérve – talpalatnyi területen dobjanak össze egy épületkollekciót múzeumi célokra. A helyszín kiválóan reprezentálja Szöul geográfiáját: egy sűrűn lakott hegyoldalról van szó, mely az utóbbi időben kulturális értelemben is egyre inkább felfutó – korábban az amerikai hadsereg katonáinak kedvenc szórakozóhelyeként inkább hírhedt, mint híres – Itaewon negyed szomszédságában található. Ilyen a kilátás a múzeum domboldaláról nézve a szemben lévő hasonlóan sűrűn lakott lejtőre:
Egy ilyen jellegű helyre paszírozták be a három sztárépítész produkcióját:
A fenti kép baloldalán a Jean Nouvel francia építész tervezte épület, mely a komplexumot összeköti a hegyoldal vonalával, a kiállítótér mellett fogadóépület és oktatási központ is egyben:
A legkülönlegesebb a három épület közül talán a svájci születésű Mario Botta munkája, mely a koreai porcelánművészet előtt is tiszteleg terrakotta borításával:
Ennek megfelelően a klasszikus porcelánkollekció ebben az épületben kapott helyet. A hengeres épületrész körfolyosója belülről nézve sem csúnya látvány:
A harmadik épület, a jövő fekete doboza, Rem Koolhaas műve, és ez ad otthont a modern művészeti gyűjteménynek:
A múzeumkomplexumban egyébként jelentős klasszikus művészeti (porcelán, festmények) és régészeti kincsek is találhatók, a modern gyűjteményben pedig Mark Rothkótól Damien Hirstig és Jeff Koonsig ki-ki találhat magának kedvére valót.
Valamint ne feledkezzünk meg a Samsung gyártmányú élményelemekről sem. A sok nyelven beszélő digitális múzeumi idegenvezető készüléket a nyakunkba akasztva a masina automatikusan felismeri, hogy melyik műalkotás előtt állunk és máris mondja az ismertetőt. Ha az elmondott információt kevésnek találnák, olvasgathatunk még további részleteket a Samsung telefon kinézetű kütyün:
A múzeumi terekben sem kis képernyőn kell néznünk a portréfilmeket a kiállító művészekről - ennek a berendezésnek például legalább 2 méter volt a képátlója:
A mai poszt másik szereplőjének, a Nemzeti Modern és Kortárs Művészeti Múzeumnak (MMCA) is fontos szereplője a Samsung egyébként. Ennek a múzeumnak a Gwacheonban (közigazgatásilag már nem Szöul, de metróval pillanatok alatt megközelíthető - ez Szöul egyik "Városligete" állatkerttel, libegővel, vidámparkkal és gyönyörű hegyekkel) található részlegében jártam. Építészetileg nem találtam annyira kiemelkedőnek:
...viszont a környezet, ami körülveszi, egyértelműen öt csillagos. A múzeum lépcsőjéről ilyesmi látványok tárulnak elénk körös-körül:
A belbecsről nem akarnék itt hosszan regélni, legyen elég annyi, hogy itt található a nemzetközi viszonylatban talán legnagyobb hírnévnek örvendő koreai származású kortárs művész, Paik Nam-jun emblematikus alkotása, a Dadaikseon (The More, the Better) névre hallgató tévépagoda:
A Samsung-szponzorálta mű 1003 (jelentése: október 3. - a Koreai Nemzetalapítás Napja) Samsung televízióból áll, melyek folyamatosan Paik videomunkáit sugározzák. A mű a múzeum épületének középső, hengeres épülettömbjét foglalja el, s egy spirális rámpán haladva járhatjuk körbe és imádhatjuk a telekommunikáció e lenyűgöző templomát/bálványoszlopát, és átélhetjük: néha a több tényleg jobb.
Ja, és a poszt címét is Paik Nam-jun-tól idéztem: „A jövő most van."
