A múlt hétvégén sikerült kicsit filmfesztivál hangulatba kerülni, aminek itt is volt az ideje, ha már idén, igen sajnálatos módon, lemaradok a Titanic Fesztiválról. Wildflower Awards néven ugyanis most rendezték meg először a legjobbnak ítélt koreai művész/független filmek szemléjét/díjazását Szöulban, aminek keretében másfél tucat filmet vetítettek le, a legtöbbet angol felirattal. A vetítéseket a rendezők részvételével közönségtalálkozók követték - úgyhogy alkalom nyílott találkozásra olyan rendezővel is, akinek az életművét épp az elmúlt hetekben néztem végig a filmarchívumban.
Egyébként érdekes és - talán a koreai film ipar/business-orientáltságából adódóan – jellemző, hogy a művészfilmek díjazásának és az egész rendezvénynek az ötlete nem egy koreaitól származik, hanem attól a Darcy Paquet-től, aki több, mint másfél évtizede Koreában él, és mára a koreai film egyik vezető nyugati kritikusa lett. Magyarra is lefordítottuk egy szövegét, ami a Metropolis kortárs dél-koreai filmet tárgyaló számában jelent meg. Ez pedig ő maga, amint Q&A-t vezet a The Russian Novel című film rendezőjének részvételével:
A Russian Novel egyébként egyáltalán nem volt rossz, sőt, kifejezetten érdekes történettel és szimbólumhasználattal dolgozott, de sajnos akadtak hiányosságai, úgyhogy összességében nem nevezném jó filmnek. Sajnos a koreai filmekben - főleg, ha drámáról van szó - a színészi megoldások, egyáltalán a színészi játék nagyon elidegenítő tud lenni a nyugati néző számára az eltúlzottnak tűnő és érthetetlen gesztusok, az érzelemkifejezés amplitúdója miatt. Hiába, ettől nagyon nehéz megszabadulni, és emiatt sokszor karikaturisztikusnak látszik számunkra az is, ami pedig nem az...
Az is elég érdekes volt, hogy a Fake című film, ami egy kifejezetten társadalomkritikus filmdráma, rajzfilmformában tárgyalta a kereszténység és a korrupció problémáját. Mivel Koreában a kereszténységnek nagyon komoly bázisa van, komoly társadalmi és anyagi erőt is képvisel, ezért ez a téma itt nyilvánvalóan húsba vágó, aminek pontos mélységeit idegenként nehéz felmérni... de a "színészi játék" még ebben a rajzfilmben is karikaturisztikusan eltúlzott volt, ami inkább csökkentette, mint erősítette a drámai hatást...
A látottak alapján a művészfilm élvonalában itt továbbra is biztosan őrzi pozícióját Hong Sang-soo - tavalyi filmjét, a Nobody's Daughter Hae-won-t vetítették. Minden esetre remélem, hogy a májusban kezdődő Jeonju Film Festival koreai versenyprogramjában, ami tele lesz fiatal rendezők műveivel, felbukkannak majd új, leendő Hong Sang-soo-k is.
A hétvégi filmnéző maraton másik hozadéka az volt, hogy a hirtelen jött felmelegedés következtében a szokásosnál korábban kinyíló cseresznyefákkal is összetalálkoztam. Lassan csak sikerül belefutnom itt a szép helyekbe, anélkül, hogy külön keresném őket. A hétvégi vetítések mozija mögött például hirtelen megtaláltam azt a helyet, ahol lehet, hogy lakni akarnék, ha ebbe a városba költöznék. Ez az utca, a cseresznyefákkal ugyanis 10 pont közeli:
Ezeket a vicces bukszusokat is a közelben leltem:
Ezek után egy kicsit jobban körbenéztem a környéken a vetítések szünetében, hogy megtaláljam a lakóövezetekbe ültetett fákat, amiket eddig annyira hiányoltam ebben a városban. És sikerrel jártam, nem csak cseresznyefák vannak:
Annak pedig, hogy a tavasz lassú érkezésével nemcsak a fák aktivizálták magukat, hanem a filmes forgatócsoportok is, ékes bizonyítékára akadtam a Filmarchívum környékén. A Digital Media City nevű városrészben a héten több napon is nagyon komoly erőkkel vonult ki egy filmforgatócsoport, és irdatlan hosszan lezártak egy nyolc sávos utat - szóval valószínűleg nem egy Hong Sang-soo művészfilmet forgatnak:
(Update: közben kiderült, hogy Joss Whedon forgatja éppen Szöulban az új Avengers mozit: http://www.newsarama.com/20707-joss-whedon-apologizes-to-south-koreans-for-avengersl-age-of-ultron-shoot.html)
