Most, hogy otthon évtizedes kínlódást követően megnyílt a 4-es metró nyúlfarknyi szakasza, amekkora távokat itt kb. évente csatolnak hozzá a metrórendszerhez, ahhoz a rendszerhez, amit 1974-es indulása óta sikerült 19 vonalon közel 1000 km (!) hosszúra megépíteni (ebben a föld feletti szakaszok is benne vannak, tehát vegyük úgy, hogy a HÉV-vel együtt, de akkor is!) - szóval ebből az alkalomból megemlítem, hogy azért itt is vannak olyan bonyolult kulturális és politikai presztízs-projektek, amik igencsak kalandos és elnyúló építkezés-sagává alakultak.
Örömmel mutatom be tehát Szöul 4-es metróját, a szöuli Városházát:
Az előtérben az 1920-as években a japán megszállók által épített régi épület (2008-ig ez volt a városháza, jelenleg a városi könyvtár lakik benne), és mögötte a 2012-ben átadott, a modern koreai építészetet képviselni hivatott új épület. Rögvest érzékelhetjük, hogy azért ha itt elakad valami, az mégsem olyan, mintha nálunk akad el a Nemzeti Színház vagy a 4-es metró - itt ugyanis már az is említésre méltó, komoly elakadásnak számít, hogy 4 és fél évig építették az új épületet. Szerintem nálunk eleve 5 évre tervezték volna egy ilyennek a felépítését, ha nem többre. Lényeg, hogy volt nagy nemzeti tervpályázat, sok indulóval, volt nagy vita arról, hogy milyen legyen a modern Koreát és a modern koreai építészet nagyszerűségét reprezentáló szimbolikus épület (nevezzük ezt az ügy nemzetiszínházas összetevőjének), voltak elhalasztott határidők, költségvetés-túllépés, és sok politikai vita is (legyen ez az ügy 4-es metrós összetevője), nem beszélve a tervezők és az építők közötti összezördülésekről a mindenféle extravagáns tervek megoldhatósága/megoldhatatlansága miatt. Ezen kívül ráadásul mivel az épület formája emlékeztet egy hatalmas cunami-hullámra, az egész még a japán-koreai diplomáciai kapcsolatokban is vetett hullámokat...
Minden esetre az építészek mindent megtettek, hogy felturbózzák az művet - hiába, ebben a városban az építészet olyan világsztárjainak épületeivel kell állni a versenyt, mint Zaha Hadid, Jean Nouvel, Rem Koolhaas, Mario Botta vagy Dominique Perrault.
Az épületet napenergiát hasznosító panelek borítják - az épület energiahatékonysága és környezetbarát jellege a koreai építészek számára kiemelt fontosságú megvalósítandó cél volt.
A bejáraton áthaladva...
...ennek a környezettudatos, energiabarát elképzelésnek a jegyében számos zöld felületet találunk a falakon:
A másik látványos megoldás a pszichedelikus hatású gömbtorony, ami este színes fényekben pompázik átvilágítva az épület falát:
Ezen a videón kivilágítva is megtekinthető a buboréktorony.
Az épület egyik külső aluljárója felett is találtam alkalmi, kedves dekort:
Az épület előtti nagy zöld területen pedig szinte mindig történik valami, remek hely politikai nagygyűlésekre, demonstrációkra, a 2002-es, Japán és Korea által megrendezett foci VB alatt pedig hatalmas szurkolótérré változott - volt is miért szurkolni, hiszen Dél-Korea egészen az elődöntőig jutott!
Most éppen valamilyen kertészeti, tájépítészeti expóra készülnek a Városháza előtt, úgyhogy még a fák is ünneplőbe öltöztek:
